Tizenkilenc betűben Körmöczi-Kriván Péter a nevem, négy betűben csak Peti. A legfontosabb tudni rólam, hogy mint mindenki más is, egyszer jó passzban gurulok, máskor rossz passzban. Ezek a passzok előjeltől függetlenül visznek előre, mert…

Életem taxija képes világítani, ha bekapcsolom a világítást. Persze van, hogy a kapcsoló bekrepál és olyankor minden olyan sötét és sötétben semmit sem látni. Nem látni az utat, nem látni a kormányt, nem látni a gázt, a féket, nem látni a szembejövő forgalmat, az úti célt és még az az utasokat sem, akik felém intenek. Ezek után szégyellni fogom magam, hogy a taxim béna. Ettől szomorú leszek, hogy biztosan ilyen béna is marad. Attól félni kezdek, hogy még bénább is lehet. És a fináléban dühös leszek, hogy a nagy bénaság legyőzött engem. Hála a szónak és szóköznek, létezik olyan mese, olyan örömépítő foglalkozás, ami megmutatja, hogy ezt a sok „bénaságot” hogyan tudom értékes üzemanyaggá alakítani.